Eddig lehetett azt mondani, hogy pühh jó-jó, evolúció, de senki se tudta ezt zárt körülmények között, laborban produkálni, úgyhogy lehet, hogy nincs is. Ennek mostantól vége. Richard E. Lenski vagy 20 éve alkülönített 12 populációnyi E. coli baktériumot, belepakolta mindegyiket egy olyan tápoldatba, amiben épphogycsak elvegetáltak, hozzáadott egy másik anyagot, ami ehető, de a baktériumok nem tudják feldolgozni, és várt. Eltelt vagy 44.000 generáció, és lám, az egyik populáció, három egymásra épülő genetika mutáció következtében már vígan falta az eddig használhatatlan anyagot. És, mivel Lenski 500 generációnként lefagyasztott egy mintát minden populációból, ezért vissza tudta pörgetni az időt az utolsó mutáció előttig, és újrajátszani. Az eredmény pontosan ugyanaz lett, de nem ugyanannál a populációnál fordult elő. Itt a hivatalos honlap és itt egy részletesebb leírás. Köszönjük, Mr Lenski. Aki ezek után még mindig kreacionista, annak meg üzenem "Bite my shiny metal ass".