Ma voltam moziban. Már egy ideje szemeztem a Jesse James-el, de mivel kizárólag olyan mozikban adják, amik a jobbágyság igényeire vannak szabva ezért vártam pár hetet, hogy nyugodt, civilizált európai ember módjára nézhessem meg. De mekkorát tévedtem. Kezdetben még minden remek volt, üres vetítőterem, a földi paradicsom, de aztán megjött a többi néző. Az egész teremben voltunk vagy heten, ebből csak egy gondolta úgy, hogy a mozi feltétlenül arra való, hogy lehető legnagyobb zacskózörgés közepette degeszre zabálja magát (bár ezt mondjuk a seprűsszekrényben is tehetné az emberiség javára). Viszont volt két meglehetősen termetes későhuszas Brad Pitt-rajongó nőszemély, akik lehuppantak a lépcső (középen megy fel) túloldalán és társalogni kezdtek. A reklámokat végigpofázták. Majd az utánuk jövő 160 perces filmet is. Kommentálták, röhögcséltek, idióta megjegyzéseket tettek, én meg könyörögtem, hogy valaki szánjon meg és adjon a kezembe egy sörétes puskát. Vagy egy zsáknyi csörgőkígyót. vagy legalább egy marék éles szélű követ. De nem történt csoda, és így tovább trécselhettek teljes békességben. Kifizetek 1300 forintot a jegyre és erre még rendesen végig se tudom nézni a filmet, ami amúgy istentelenül jó, talán a legjobb amit az évben eddig láttam. Még a kibírhatatlan mellékkörülmények ellenére is. Ja, és láttam az in Bruges magyar plakátját, azaz bemutatják. A címe "Erőszakik". In Bruges. Erőszakik. Valaki fogjon le. Martin McDonagh. Erőszakik. Ennél még egy szellemi fogyatékos tengeriuborka is jobbat tudna. Bár ez könnyű, mert a tengeriuborkák sokkal műveltebbek mint az átlag magyar filmfordító és esetleg hallottak az egyik legünnepeltebb kortárs drámaíróról (meg az ő stílusáról), és persze nem a Flintstones családból szerezték a szókincsüket. És ebben az országban akarunk mi népképviseleti demokráciát.