Volt egy ilyen órám, ma vizsgázta, bár ne tettem volna. Kevés dolog van, ami ennél a témánál jobban érdekel és épp ezért ment el az egész hóbelevanctól a kedvem két perc alatt, amikor kiderült, milyen kőkorszakian kezelik az illetékesek. Mondjuk ezt két végigszenvedett óra és a vizsgakérdések alapján gondolom így, lehet, hogy tévedek, de nem hiszem.
Előszöris, nézzük a válságot magát: első óra, Gandalf az oktató becammog és nekikezd az európai indiánkép ismertetésébe, csak így. A következő órán már valami isten háta mögötti észak-amerikai törzs hitvilágának mélyelemzése folyik (az nem számít, hogy indián-szempontból Észak nem túl jelentős, de mindegy). A kétszer másfél óra alatt egy alkalommal kaptam fel a fejemet a "burzsoázia" szó előbukkantakor, és ez nem volt egy marasztaló tényező. A vizsgán bebizonyosodott, hogy jól tettem. A kérdések 90% alapvetően európai indián-ügyekkel foglalkozott (a felvilágosodás indiánképe Angliában és Franciaországban, a spanyol törvények az európai indiánokra vontakozóan és a korabeli amerikai indiánkérdés lényege, ill. észak-amerika gyarmatorsításának folyamata), a következő nagy kérdéstömb különféle marginális kérdésekkel: egy észak-amerikai fogalom és a két nagy brazíliai népcsoport, a tupi és a guaraní azonosítása (kár, hogy semmit nem tudni róluk a portugálok előttről, de biztos ők a kiemelendőek). Egyetlen igazán releváns kérdés volt, írott  szövegek (mondák, legendák, stb) listázása, ár az írott szöveg amerikai viszonylatban igen prolémás tud lenni... khmm khipu...khmm.
És akkor mi itt a gond? Az, hogy az egész óra mellélőtt azzal, hogy a felfedezés utáni időszakra helyezte a hangsúlyt, mivel ekkor az egész  kontinens lakossága összeomlott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a járványok durván száz év alatt végeztek a lakosság 90%-ával, ami bizonyos becslések szerint úgy 130 millió ebert jelentett. A demográfiai összeomlás egyenes következménye a kulturális összeomlás, főként ha a katolikus egyház keze is benne van a dologban, meg a kényszermunka és a többi. Ez azt jelenti, hogy a 17. század közepétől tartó időszakot vizsgálva nem lehet képet kapni az indiánokról. Az igazán érdekes az, hogy mi volt 1492 előtt. Csak ezzel az a gond, hogy nagyon kevés biztos pont van. Például évszámok azok szinte nincsenek (tisztelet a kivételnek, pl. maják), és ettől egy eltés oktató máris fülét-farkát behúzva menekül, hiszen neki még az évszámok jelentik a történelmet. Jó, hogy szinte már csak neki. Mivel nincsenek biztos pontok, ezért nem lehet csak a történelemre támaszkodni, hanem 21. századi tudóshoz méltan körbe kell nézni a többi tudományágban és egyesíteni azt a keveset, amivel rendelkeznek. És igenis lehet egy bölcsészkaron mitokondriális dns-ről, paleozoológiáról, neadjisten a krumpliról és a kukoricáról beszélni, az értelmes emberek meg fogják érteni, mire megy ki a játék. Ha egy archeológus, amikor meg akarja érteni az észak-aerika első lakosait, akkor egy zoológushoz fordul, és közösen írnak egy számítógépes programot, hogy modellezzék a mamutpopulációk sérülékenységét. Igen bazmeg, a 21. század rárugja a könyvtárajtót a bepállott professzorokra. Monte Verde és Clovis sokkal fontosabb, mint Cortéz. A terra preta és a milpa sokkal lényegesebbek, mint a Requiremento. Ezekkel lehet megérteni a felfedezés-előtti Amerikát, azt, hogy mit veszett vele a világ, mert ez a fontos. És itt üti fel a fejét a posztkolonializmus, amitől az oktató kínosan próbált elhatárolódni. Az, hogy egy egész kontinensről főleg azt kérdezzük vissza, amit kívülállók (a gonosz materialista gyarmatosítók) csináltak ott, a lakosok (a szegény filozofikus nemes vademberek) le vannak szarva. Csak ezekhez gondolkodni kell, ami nem fáj, még egy egyetemi professzornak sem. Még az eltén sem.