But Italy's culture minister, Sandro Bondi, said museums that receive state funds should not "exalt artworks of desecration, of useless provocation and of nonsense".

Ez nem a Pápa, hanem egy társadalmi csoport (a vallásosak) ügye. Őket meg ugye, mert demokrácia van, képviseli az állam. Ha túl sokaknak nem tetszik, (értsd: a végrehajtó hatalom kénytelen beleavatkozni) akkor bizony nem lehet kiállítani nyilvánosan. A művészet és a szabadság egybefonódásáról szóló süket szövegeket meg hagyják már abba.

Már miért ne lehetne? Ha valakinek nem tetszik, akkor nem nézi meg, pont, de az, hogy egy galéria mit állít ki kizárólag a galéria vezetőségére tartozik és senki másra, főleg nem egy másik állam teokratikus diktátorára.

Mitől másik állam? Egyébként a művészi szabadságnak is vannak határai. Mondhatnánk, a témában illetékes opinion leaderek majd eldöntik. Ennek a halmaznak csak egy kicsi, és elhanyagolható, része a galéria kurátora. Mivel a műtárgy egyértelműen vallásos konnotációkkal terhelt, ezért nem csak az esztétáknak, de a teológusoknak is dolga, hogy elhelyezzék a kortárs kultúrában. Mindenkinek joga van a véleményéhez, és akinek sikerül meggyőzni a legfőbb hatalmat, mely ebben az esetben nyilvánvalóan az állam, annak lesz igaza. Fel lehet háborodni, hogy ezek megint mit csinálnak, de akkor pontosan ugyanannyira vagy szűklátókörű, mint egy kreacionista. A poszt-modern éppen a többnézőpontúság diadala. Egymás mellett élnek a paradigmák. Hagyjál fel végre a XIX. századdal!

Mert a vatikán és olaszország két különálló, szuverén állam.
Ezeket a határokat a kérdéses alkotás nem lépi át, mivel az egyetlen bűn amit elkövet, az istenkáromlás, alapvetően hülyeség és értelmes ember nem veszi komolyan. A "right to offend" meg igenis része az alapvető szabadságjogoknak.
A kulturában meg senki se helyez el semmit, maximum megpróbálja utólag kiötleni, hogy is került ez oda.
A paradigmák együtt élése meg szerintem azt is takarja, hogy az egyikből nem nyúlunk át a másikba, hogy "nanemá, ez nekem nem tetszik, tilcsukbe". A katolikusok azt csinálnak a feszülettel amit akarnak, de senki másra nincs joguk rákényszeríteni, hogy tisztelettel viszonyuljon hozzá. Egy hindu nem mondhatja nekem, hogy nem ehetek marhát.