ötvenhat
2008.06.17. 00:43 Abindarraez
Kevés dolog bizonyítja jobban azt, hogy Magyarország egy nagyon bizarr hely, mint az egyre inkább elfajuló Nagy Imre-kultusz. A pasas rossz időben volt rossz helyen, nem is igazán akart ott lenni, semmit érdemlegeset nem csinált aztán kivégezték. Azért erre nem kéne nemzeti legendáriumot építeni, főleg nem vad-19. századi "a haza és szabadság mártírja" kifejezésekkel tarkítva, mert ez igen kínos a 21. századi Európában, ahol az árnyalt történelemkép már rég legyőzte a mítoszteremtést. Az, ami ma 1956 értelmezésének címén folyik az minden, csak nem árnyalt vagy tárgyilagos, hanem szemenszedett történelemhamisítás, ugyanolyan bigott szemét mint a Szigeti Veszedelem, csak a nevek és a címkék lettek lecserélve, egyik oldalon angyali hősökkel, a másikon szörnyűséges bestiákkal.
3 komment
Címkék: történelem magyarország 1956 belpol nyerh
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bloom.blog.hu/api/trackback/id/tr3524733
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gárdonyi 2008.06.17. 15:29:51
Talán értékeljük a korokat magukhoz mérten. A Nagy Imre kultusz tényleg idióta, de a Szigeti veszedelmet már nem mérheted ugyanazzal a mércével. Bigott szemét? Ez azért kicsit sarkos...
Abindarraez 2008.06.17. 15:34:38
Itt nem a Szigeti Veszedelmet minősítettem, az a maga korában megállja a helyét (bár én falnak megyek tőle), csak az előbb említett műhöz roppantmód hasonlító kortárs 1956-felfogást.
Taksz 2008.06.17. 23:09:22
Az az egészen ijesztő, hogy a magyar történelem és politikatörténet szereplőinek megítélésekor tevékenységük hasznossága és praktikussága az ország szempontjából egészen egyszerűen fel sem merül, mint tényező. Függetlenül attól, hogy Nagy Imre milyen ember volt, mit tett '56 előtt (amiről szokás megfeledkezni), és azóta milyen mítosz épült köré, röviden és tömören az fűződik a nevéhez, hogy egy teljességgel felelőtlen döntést hozott, mikor kikezdett a Szovjetunióval. Tény, hogy lehetősége volt befejezni az egész hőzöngést, és Kádárral kéznefogva csinálni tovább ezt az országot. Rákosit elzavarták, erre még az oroszok is azt mondták, hogy rendben, és itt kellett volna a további forradalomkodás helyett leülni az asztalhoz, és végiggondolni, mi merre hány méter. Ehelyett Nagy Imre közölte, hogy "csapataink harcban állnak", amely mondatával aláírta a saját halálos ítéletét - teljesen feleslegesen. A legfőbb problémám viszont nem is ez, hanem az, hogy nem csak a saját halálos ítéletét írta alá, hanem mindazokét, akik még egy eleve bukásra ítélt felkelésben lelövették magukat a szovjetekkel, mert a vezetőjük azt mondta, harc, harc, harc. És azokét is aláírta, akiket később az '56-os tevékenyésgükért végeztettek ki a forradalom leverése után. No meg persze ott van az a rengeteg ember, akik életfogytiglani, vagy akár rövidebb, de pont eléggé iszonyatos börtönbüntetést kaptak. Ez mind elkerülhető lett volna. És szerintem egy felelős politikusnak ezt el kellett volna kerülnie, mert szerintem egy felelős politikusnak az az érdeke, hogy a népe és az országa ne dögöljön bele reménytelen küzdelmekbe, hanem a - sokszor bizony igen szar - helyzetekből próbálja a legjobbat kihozni. De, mint ahogy már az elején mondtam, mifelénk a politika szereplőinek megítélésében nem játszik szerepet az, hogy a tevékenységük hasznos-e, vagy sem. Érdekes, ez mindmáig nem változott.
