Leopold Bloom macskáinak füle hegye

A mozik már megint az életemre törnek. Bemegyek a Corvinba (gyűlölöm, de ez a leginkább mozi a lehetségesek közül) az egyórás vetítésre, szerencsére alig vagyunk a teremben. Megkezdődnek s zokásos bicskanyitogató reklámok, a '80-as évekbeli dalokkal tarkított, nem sokkal fiatalabb animációs technikákat felmutató magyarok és a szcientológusok profi, de atombombázási vágyat gerjesztő Fiatalok az emberi jogokért-borzalma. Persze minden ordít, mintha nyugdíjasoknak vetítenének. Aztán jönnek az előzetesek, élvezhetetlenül, mert szinkronizálva vannak. Inkább ne léteznének, mert így a másodiknál már a szék karfáját rágom. Aztán elkezdődik a film, ami zseniális, Martin MacDonagh elemében, Colin Farrell, Brendan Gleeson és Ralph Fiennes zseniálisak, a többiek is, a filmet imádom. Amíg nem mászik le véletlenül a szemem a feliratra, mert akkor alig tudom visszafogni, hogy fel ne ordítsak. Mondjuk csak azt, hogy a legpozitívabb dolog a felirattal kapcsolatban, hogy csak a káromkodások fele van kihagyva. Direkt néztem, ki követte el ezt a rettenetet, és meglepve láttam egy Varró Dániel nevet, aki nem biztos, hogy egyenlő a költővel, de ha igen, akkor ez nagyon-nagyon kínos. Van egy jelenet e filmben, ami alatt az angol nyelv legszebb verse szól. Na, a fordító felvágta ezen műalkotás gyomrát, telelapátolta disznószarral és bevarrta a rést és a testet bedobta a legközelebbi ipari komposztálóba. Enyire rossz. Petőfi-verset csinált belőle. Ha tényleg a költő-Varró művelte ezt, akkor semmissé kell tenni a teljes életművét, és ez csak enyhe büntetés lenne egy magát költőnek nevező egyénnek, aki szerint például az "ó" szócska alkalmazható helykitöltésre, ha nem jön ki a ritmus. És mindezt nem mondjuk William Topaz McGonagall egyik szerzeményével tette meg, hanem az angol nyelvű irodalom egyik csúcsával! És ne robbanjak fel mérgemben. Elivleg szeretek moziba járni, de annyival jobb mondjuk a dvd, kis képernyőn, de a hazai kretének által hozzáadott borzalmak nélkül.