Leopold Bloom macskáinak füle hegye

Ma belebotlottam a békejel-izé ezéve plakátjába, igen pofás. Jó látni, hogy a hippiknek még mindig nincs semmi közük a valósághoz. Azért rendezik, hogy tiltakozzanak az iraki háború ellen, ami teljesen OK az erőszakmentesség jegyében és követeljék a csapatok azonnali kivonását. Ezt is az erőszakmentesség jegyében. Az, hogy a most zajló iraki háború már nem az az iraki háború, ami 2004-ben elindult, az nekik nem számít. A nyugati csapatok kizárólag békefenntartó szereppel rendelkeznek, ha most kivonulnak, akkor minden lesz ott csak erőszakmentesség nem. Főleg azóta kreténség ilyet követelni, hogy David Patraeus tábornok vezetésével drasztikusan javul az ország (ő az első kompetens, sőt, kimagaslóan tehetséges amerikai főparancsnok Irakban, meg is látszik). Mikor a Mahdi Army és az iraki hadsereg között harcok törtek ki úgy két hete, akkor pár nap múlva az ország legerősebb milíciája letette a fegyvert és fülét-farkát behúzva tért vissza a politikai folyamathoz. Egy ugyanilyen konfliktus egy éve az egész országot szétverte volna, most Basra közigazgatási határait se lépte át. (hogy a 2006-hoz képest 70%-ot esett civil és katonai áldozatokról ne is beszéljünk) De persze a hippiknek is igaza van, ha mindenki meghal akkor is béke lesz... Afganisztán meg egy teljességgel legitim ENSZ- és NATO-misszió a nemzetközi közösség támogatásával és részvételével. Miért fáj a gondolkodni?